Vak Vetés I.

VAK VETÉS I.

1996. augusztus 13. – Hernádcéce
(Passiójáték három szereplőre)

Szereplők:

Borbély Róbert, Fehér Zoltán, Mestyán Ádám

Rendezés, díszlet, jelmez:
Fehér Zoltán

 

– Átmegyek a folyó túloldalára, segíts nekem, hogy átérjek hozzád!
– Az nagyon nehéz lesz, öcsém! Nagy benned az ellenállás.
– Mit mondasz? Alig hallak. Ugorj át hozzám! Ne törődj vele, hogy fáj-e nekem! Gyere!
– Légy önmagad!
– Végre önmagam vagyok!
– Halkabban beszélj! Közelebb jövök.
– Jobban szeretlek önmagamnál, a gyűlöletem csak önámítás volt. Egy veszedelmes melankólia taszít feléd, de a gyötrődéseim elszakítanak tőled. Mosolyom fénye eloszlatja azt a kísértetárnyat, amivel eltakarsz. Keresem a „hosszú tőrök éjszakáját"! Barikádokat emelek. A mosolyom a börtönöm, amely elválaszt tőled. Szép vagy, nagyon szép!
– Te is szép vagy!
– Nincs rosszabb, mintha elveszítjük önmagunkat egy túl tökéletes harmóniában. Szabadítsd rám a kutyáidat és a farkasaidat!
– Ugyan minek? Minden összecsapás kimondhatatlan ragyogással borít be.
– Bátorság, segíts nekem!

(Jean Genet és R. W. Fassbinder: Querelle) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotók: Kecskés Péter