Bűnök és bűnhődések

Berkó Pál írása a „Testtexttúrák" című kiállításról a 168 órában.
(2011. április 12.)


Felnőtteknek való, izgalmas kiállítás nyílt három alkotó műveiből a Bartók 32. Galériában. A Fehér Zoltán, Kecskés Péter és Szotyory László alkotta alkalmi hármas a Testtexttúrák címet adta közös kiállításának; az alcímben jelezve azt is, hogy voltaképp a test kultusza és az elhunyt művésztárs, barát, El Kazovszkij emléke előtt tisztelegnek. Megérdemelt volna a tárlat egy fokkal őszintébb címet, utalva arra, hogy a galériaajtó mögött bizony erotikáról, megnyugváskeresésről, egy másban – nem feltétlenül személyben – való feloldódás utáni vágyról, bűnről és bűnhődésről lesz szó. Merthogy a kiállított darabok többsége ilyesmiről, a testiségről szól. Szotyory művei testesítik meg leginkább ezt a vonulatot. A nőstény oroszlánhoz bújó fiatal nő portréja – akár Marilyn Monroe is lehetne –, az egymást kedves kíváncsisággal kényeztető Indián lányok és a Készülődés az ünnepre című kép magát kihívóan vizsgálgató, a tükörben talán már az esti randevú jelmezes próbáját tartó fiatal nőalakja mind ezt sugallja. De a Hermafrodita is, akiről lerí, hogy a sors vele művelt komisz tréfája ellenére is szerelmes: igaz, önmagába.

Fotó: 168 óra

A bűnhődést idézi Fehér Zoltán és Kecskés Péter Kegyelem vagy Kecskés P Moments című sorozata. Megperzselődött színes diafilmkockák, égő emberi testek ezek, már csak a kezek és a fáradt tekintetek ismerhetők fel teljes bizonyossággal rajtuk, vagy egy lángoló felsőtest, amely alul furcsa textúrát kap: szabásmintahálóban végződik. De rajta nem a szabóknak szóló utasítások olvashatók, hanem írók, filmesek, zenészek nevei. A motívum Fehér Purgatórium című objektjén is visszatér. A mennyei magasságokba emelt rettenetes varrógép azon dolgozik, hogy egy vég gyászosan fekete kelmének egyéniséget, színt, mintát adjon. Vöröset. Elárulom: nem sikerül.

No comments: