– Az Út keresése –
(installációk és megnyitóperformance)
1995. május 29. – Cirko Gejzír Mozigaléria, Budapest
(fa, gipsz, fotó, homok, 1995)
(fa, gipsz, fotó, homok, 1995 – 200 x 200 cm)
„Ha a lény éber, nem káprázik el, csak ha alvajáró. Ezért az érzéki világ, mely valóságosnak látszik, nem egyéb, mint az alvajáró lény káprázata. Tárgyi valóság nincs. Mindaz, ami külsőnek látszik, a nem éber lény önvarázslata.”
(Hamvas Béla)
Minden élőlény saját képére teremtett világában zártan él, ennek a világnak a titka, hogy mind a háromszázhatvan foka nyílt. (…) Nincs titkunk, mert megjelenésünkkel visszavonhatatlanul lelepleztünk önmagunkat.”
(Hamvas Béla)
„Az öreg Szindbád olykor fölébe tud kerekedni méltatlan körülményeinek, s olyan méltósággal cselekszik, amilyenre regényes képzelgéseinek idején képtelen lett volna. Legnagyszerűbb példája ennek az, amikor utolsó kincsét, szép, fehér, maga vasalta ingét nyújtja át keresztajándékul a cigánypurdénak, ezzel magának az életnek ad ajándékot: az életnek, melyet mindaddig szerepekkel, s bölcselkedő szavakkal kicselezhető ellenfélnek tartott.”
(Fábri Anna)
„A szeretet hullámzó, szelek korbácsolta tenger, amelynek nincs kikötője, sem partja. A szerelmes a tengerbe vész, és vesztében elvesznek gyötrelmei, s megszületnek teljességei.”
(Ramon Llul: A szerelmes és a Szeretett könyve)
Utazó: Fehér Zoltán
Első állomás: Borbély Róbert
Második állomás: Lakatos Zsolt
Harmadik állomás: Ördögh Péter
Negyedik állomás: Garzó Lajos
Végállomás: Szathmári Dávid
Fotó:
Fehér Zoltán, Nagy Géza
Videó:
Tóth Gábor
Zene:
Diamanda Galas: Gloomy Sunday
Luigi Cherubini: Médeia
Amilcare Ponchielli: Gioconda
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése