Csehy Zoltán írása Fehér Zoltán képéről

 
Jubileum I. (Szatír és Aphrodité)
2003. olaj, vászon, 100 x 65 cm
(Frenkó Zsolt tulajdona)
 
 

Fehér Zoltán képzőművész, képregényrajzoló különleges sorozata, melyből a fenti kép való, Wilhelm von Gloeden (1856–1931), a meleg aktfotózás úttörőjének újraaktivált munkáiból és az antik klasszikus művészetből kiemelt és egymásra kopírozott motívumokból építkezik. A szicíliai fiúkat és fiatalembereket antik, árkádikus, idilli környezetben, antik műtárgyakról ellesett pozitúrákban fotózó német fotográfus a tökéletes, görögös szépségeszmény művészi újjáélesztésén fáradozott. Fehér szembesíti a művészt ábrándjainak illékonyságával, amikor a görög szobrászat klasszikus aránytanát, tökéletességét „kéri számon” a valóságos testeken, melyeket Wilhelm von Gloeden a maga erotikus „bábszínházában” mozgatott. Az analógiás hasonlóságok kiemelése, illetve a Wilhelm von Gloeden-fotók kitakarása, felületének átrendezése, „roncsolása” és „kiegészítése” egyszerre ironikus játék és szellemes tiszteletadás. Az ölelkező, meztelen fiúpárra rákopírozott szatír „belehelyezkedik” abba a felvételbe, mely épp az ő klasszikussá merevült testtartása révén foganhatott meg a művészben. Az imitáció sosem lehet elég tökéletes, a stilizáció olykor leleplezhető kamuflázs, az idill mögött sokszor a pornográf energia vágygerjesztő hatása munkál. Wilhelm von Gloeden mintha a szicíliai görög költő, a homoerotikus verseiről is nevezetes Theokritosz eclogáihoz készítette volna a fotóit a maga átlátszóan ürügyes megfontolásait is belekomponálva a művészi önáltatás technikáiba. 

Csehy Zoltánfelvidéki (szlovákiai magyar) költő, műfordító, irodalomtörténész, kritikus

 

A kép – egy négydarabos sorozat egyikeként – a TesTTeszTTúrák című kiállításon szerepelt először, El Kazovszkij és Kecskés Péter műveinek társaságában, 2004. január 13-án a budapesti Bartók '32 Galériában.
 

Nincsenek megjegyzések: