El Kazovszkij-trilógia

(magyar dokumentumfilm, 113 perc, 2001) 

2008. július 21-én elhunyt El Kazovszkij, a kortárs képzőművészet egyik legkülönlegesebb egyénisége. „Én a végtelenített életben a végtelenül sok elkezdett élet pártján állok...” – mondta. A 2001-ben róla készített portré első részében a művész vall önmagáról – több beszélgetőtárs körében. El Kazovszkijt a szélesebb közönség elsősorban festőként ismeri, de jelentős helyet foglalnak el munkásságában installációi, performanszai is, így pl. a 70-es években megkezdett Dzsan Panoptikum. A második részben ebből a furcsa, a színház és a képzőművészet határán lebegő nagyszabású produkcióból láthatnak részletet a nézők. A harmadik rész pedig bepillantást enged a művész egészen sajátos hangulatú műtermébe. A kulisszaszerű helyszíneket mutató festményein álomszerű környezetbe helyezett állandó szereplők jelennek meg: angyalok, múmia, hattyúk, Vénuszok, balerinák és a szinte emblematikussá vált hosszú orrú kutyafigura, a lélek szimbóluma. „Ezek ember által elképzelt képek, de amit ábrázolnak, az nem emberi.” – vallja a művész.

 

A filmet rendezte:

Éry-Kovács András