TesTTexTTúrák
– Magánmitológiák és testkultusz az európai művészetben –
Hommage à El Kazovszkij
Fehér Zoltán, Kecskés Péter és Szotyory László kiállítása
2011. március 22. – Budapest, Bartók '32 Galéria
Megnyitóbeszéd:
Paksi Endre Lehel
művészettörténész
„Kegyelem" Marsyasnak I.
(print, vászon, 2011, 100 x 50 cm)
„Kegyelem" Marsyasnak II.
(print, vászon, 2011, 100 x 50 cm)
„Kegyelem" Marsyasnak I–II.
(Fotó: Virág Ferenc)
„Kegyelem" Marsyasnak I.
(Fotó: Virág Ferenc)
Pihenő lajtorja
„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." (Weöres Sándor)
(fa, vas, akril, 2011, 400 cm széles – fotó: Markos Péter)
Pihenő lajtorja
(Részlet – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(fa, papír, zománcfesték, PVC-szalag, akril, textil, cérna, varrógép, 2011.
600 cm széles, 270 cm magas)
600 cm széles, 270 cm magas)
(Fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet, Szotyory László képével – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet, megnyitó – fotó: Markos Péter)
Purgatórium
(Részlet Kecskés Péter: PMoment fotográfiáival – fotó: Markos Péter)
Megnyitóbeszéd:
Megnyitóbeszéd:
Kedves vendégeink,
Omázs ez az elhunytnak, a
most is kiállítókkal ápolt barátságuknak, kis mértékben a
megidézése személyének, döntőrészt megidézése az általa is
képviselteknek, továbbvitele az általa is homályban nem hagyni
kívánt életterületek vizsgálatának, emberi kiterjedések
provokációjának. Ennek örülünk, mert határainkra szükség
van, és köszönjük nekik, mert ezzel aligha foglalkoznak a menő
képzőművészek; a menő – úgy értem kurrens – diskurzus nem
emberközpontú, mert nincs tisztában vele, mi az ember;
definícióját késznek és érinthetetlennek tartja, ezért célt
tévesztett lényege, amennyiben mellékességeket lényegiként
vizsgálgat. Nem az ember hasonlóságokon keresztül értelmező
hajlamára épít, noha a képzőművészet az utolsó fóruma
lehetne ennek, ahol a férfi és a nő lakja a fejet is, lehet
harcban is, s a hermafrodita képében a teológia paradoxonjaihoz
hasonlóan arról beszél, amiről csak úgy lehet, hogy amiről
lehet, azt oltja ki.
Kérdés, van-e igény
teológiára, van-e igény képzőművészetre, egyáltalán,
kíváncsi-e még az ember önmagára, avagy észrevétlenül halad
afelé, hogy totális műként öntudata árnyékának köszönhetően
koholmányként megsemmisüljön?
A még mindig
elmezavarként elkönyvelt és agyonhallgatott transzszexualitás, ha
ebből a rangos kiállítótérből kilépne az uralt közhasználati
térbe, nem a lélek bizonyítékává és a test másodlagosságának
döntő érvévé válna-e abban a pillanatban, ha nem éppen az
öntudat árnyékának legextrémebb messzemenéseként jelenne meg a
köztudatban, vagyis amin így viccelődik a választópolgár: „majd
eldönti, fiú-e, vagy lány, ha 18 éves lesz!”?
Több kérdésem nincs.
Teljesen nyilvánvaló az információ eltagadása az emberektől,
mik is lehetnének, mik nem lehetnének, s hogy valójában most mik
s mik nem. Ezért megkerestük Lily Emmerichet, próbálja meg
rekonstruálni egy közelmúltban kivégzett hamis próféta
dalszövegének valódi arculatát, melynek eredetijével, de
rekonstruált őseredetijével sem, és messzemenőkig nem értünk
egyet, s ő sem értene vele egyet, mert ez az öntudat árnyékának
természetellenes, azaz nem valószínű önleleplezése:
Képzelegj
Képzeld el, hogy nincs tested
mert hamarosan nem is lesz, ahogy nem is volt
Képzeld el, hogy a létra elfeküdt, azaz mennyképtelen és pokolképtelen tudatfosztott test vagy csupán
de tevékenységre attól még alkalmas
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Szabásmintáiknak képzelik magukat
Képzeld el, hogy nincsenek országok
Csak lekövethetetlen, félrevezető szimbolikát alkalmazó logójú cégek
Nincs semmi ami ellen egyesülni érdemes
Mert arca sincs – kinek is?
A vallást természetesen szexualizáltuk, testek testekkel való visszaélésként azonosítottuk
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Derűs elfogadás helyett rettegnek a másiktól, mert elhitték, hogy másik
Tán azt mondod, légvárak gyilokjáróiról papolok
De nem vagyok egyedül, jobb, ha tudod, nagyon is sokan vagyok
S úgyis tudom, hogy elbuksz,
amikor a kínzások után már végül beadod a derekad, és a pillanatnyi reményért cserébe mégis elhiteted magaddal, hogy talán mégsem hazudtunk
Képzeld el, hogy nincs magánszférád
mert annyira ki akar csak Téged szolgálni az állam, vagyis a cég
Mivel elkapáltuk, mire volna igényed, ezért egy egy szótagos parancsszótól összeomlasz
DÉGALITÉ
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Az ingatlanjaink
Tán azt mondod, légvárak gyilokjáróiról papolok
De nem vagyok egyedül, jobb, ha tudod, nagyon is sokan vagyok
S úgyis tudom, hogy elbuksz,
amikor a kínzások után már végül beadod a derekad, és a pillanatnyi reményért cserébe mégis elhiteted magaddal, hogy talán mégsem hazudtunk
Paksi Endre Lehel (Lily Emmerich [John Lennon])
Képzeld el, hogy nincs tested
mert hamarosan nem is lesz, ahogy nem is volt
Képzeld el, hogy a létra elfeküdt, azaz mennyképtelen és pokolképtelen tudatfosztott test vagy csupán
de tevékenységre attól még alkalmas
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Szabásmintáiknak képzelik magukat
Képzeld el, hogy nincsenek országok
Csak lekövethetetlen, félrevezető szimbolikát alkalmazó logójú cégek
Nincs semmi ami ellen egyesülni érdemes
Mert arca sincs – kinek is?
A vallást természetesen szexualizáltuk, testek testekkel való visszaélésként azonosítottuk
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Derűs elfogadás helyett rettegnek a másiktól, mert elhitték, hogy másik
Tán azt mondod, légvárak gyilokjáróiról papolok
De nem vagyok egyedül, jobb, ha tudod, nagyon is sokan vagyok
S úgyis tudom, hogy elbuksz,
amikor a kínzások után már végül beadod a derekad, és a pillanatnyi reményért cserébe mégis elhiteted magaddal, hogy talán mégsem hazudtunk
Képzeld el, hogy nincs magánszférád
mert annyira ki akar csak Téged szolgálni az állam, vagyis a cég
Mivel elkapáltuk, mire volna igényed, ezért egy egy szótagos parancsszótól összeomlasz
DÉGALITÉ
Képzeld el, hogy az emberek a Földön mind
Az ingatlanjaink
Tán azt mondod, légvárak gyilokjáróiról papolok
De nem vagyok egyedül, jobb, ha tudod, nagyon is sokan vagyok
S úgyis tudom, hogy elbuksz,
amikor a kínzások után már végül beadod a derekad, és a pillanatnyi reményért cserébe mégis elhiteted magaddal, hogy talán mégsem hazudtunk
Paksi Endre Lehel (Lily Emmerich [John Lennon])
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése